Bővebben rólam

A kezdetek

A pszichológiai tanulmányaim megkezdése előtt más célok jártak a fejemben, méghozzá saját éttermem megnyitása. Ennek megfelelően, érettségi után egy vendéglátó szakmenedzser szakon végeztem, amelyet igazán hasznosnak találtam és szintén nagyon élveztem a képzést is. A képesítés megszerzése után hamar megfogalmazódott bennem egy új terv, ami arra sarkallt, hogy a pszichológia irányába mozduljak el egy szakmaváltáson keresztül. A terv megvalósítása céljából úgy döntöttem, hogy újra érettségizem, evvel is növelve a felvételi esélyeimet.

2011-ben végül a terv valósággá vált és megkezdtem pszichológiai tanulmányaimat a Pécsi Tudományegyetemen.

A szakmaváltás ellenére a mai napig közel áll a szívemhez a vendéglátás, azon belül is a sütés-főzés. Mitöbb, elvégeztem egy táplálkozással és egészséggel kapcsolatos továbbképzést is, amelyet hasznosítok is praxisomban.

"A szeretet jobb tanár, mint a kötelesség." (A.E.)

Szakmai bemutató

Ahogy a"Végzettségeim és Továbbképzéseim"szekcióban említettem, pszichológiát Magyarországon, Finnországban és Angliában hallgattam. Az évek során érdeklődésem a felnőttekkel és gyerekekkel való terápiás munkára fordult.

Miután lediplomáztam Pécsett, önkéntesként töltöttem el néhány hónapot a hatvani kórház pszichiátriai gondozójában, mint pszichológiai asszistens. Az itt eltöltött néhány hónap alatt alkalmam volt dolgozni felnőttekkel és serdülőkkel egyaránt, akik különböző mentális egészséggel kapcsolatos nehézségekkel keresték fel a rendelőt (pl. szorongás, depresszió). Továbbá, szintén gyakorlati tapasztalatot szereztem az "értelmi fogyatékosság" témakörben.
Ezalatt az idő alatt az egyik kihívást az elméletben tanultak gyakorlatba való átültetése jelentette számomra. Pályakezdőként belecsöppentem egy szakmai szerepbe, amiben úgy éreztem, hogy kell hogy legyenek "válaszaim". Jóllehet, hogy az első "beteg" akivel dolgoztam talán szorongott az első ülésünk előtt, ám biztosan tudom, hogy én bizony feszengtem. Megtanulni helyén kezelni ezt az állapotot igazán fontos lecke volt számomra.

A következő szakmai munkakörömben tanácsadóként láttam el feladataimat, és olyan személyekkel dolgoztam egy non-profit szervezeten keresztül, akiket hajléktalanságból igyekeztek a társadalomba visszahozni, lakhatási, szociális, mentális és egyéb támogatásokon keresztül. A kliensek zöme, akikkel együtt dolgoztam átélt családon belüli erőszakot, valamilyen veszteséget (gyász), továbbá szenvedett poszttraumás stressz szindrómától (PTSD) és valamilyen szenvedélybetegségtől (addikció).

Ahogy minden munka magában hordozza a maga kihívásait, így én is egy újabb megmérettetéssel találtam magam szemben ebben a munkakörben. Az akkori klienseim, élettapasztalataik és korábbi életkörülményeik miatt, általában alacsony önbizalommal kezdték meg a közös munkánkat. A kihívást a "saját ritmusuk" megtalálása jelentette. Ám amikor a munkájuk eredményeként elégedettebbnek érezték magukat, az még engem, mint kívülállót, is jó érzéssel töltött el.

Mielőtt vállalkozóként saját praxisomba kezdtem, gyermek- és serdülő terapeutaként is munkálkodtam. Ebben a munkakörben gyermekekkel és serdülőkkel dolgoztam együtt egyéni, csoport- és családterápia formájában. A leggyakrabban megjelenő nehézségek, melyekkel dolgoztam a következők voltak: szorongás, depresszió, ún. "bullying", alacsony önbecsülés, önbántás ("falcolás"), öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok, család- és egyéb kapcsolati problémák, dühkezelési nehézségek és alvási zavarok.
Számomra, az itt megjelenő kihívást a család dinamizmusának az ülésre való behozatala jelentette. A klienssel és a családdal való együttműködést igen hasznos tapasztalatként könyveltem el.

A pszichológiai pályára saját döntésem és érdeklődésem alapján léptem és eltökéltem magamban, hogy mindent megteszek annak érdekében, hogy jó és hasznos szakemberré váljak. A fentebb említett Albert Einstein idézet ezt az érzést jelenti számomra.

Ha van egy általános tanulság, amelyet a szakmai (és személyes) életemen keresztül eddig leszűrtem, az az, hogy nehézségeket bárki, az élet bármely szakaszában tapasztalhat, és hogy segítséget kérni nem szégyen.

Személyes érdeklődéseim

Ahogy fentebb már említettem, szabadidőmben szeretek sütni-főzni, pláne ha az időm is engedi és energiám is maradt rá.
Szintén nagyon élvezem a sportokat (büszkén írom, hogy egykor gördeszkával és kosárlabdával is álltam a dobogó legmagasabb fokán). Annak ellenére, hogy a sport fizikálisan lefáraszt, számomra ugyanakkor nyugtató hatással bír, sőt fel is tölt energiával (ami talán ellentétesen hangzik).
Olvasással is szeretem a szabadidőmet eltölteni. Élvezem a detektívregényeket (mint például Sherlock Holmes történetek), könyveket Agatha Christie-től és Rejtő Jenőtől, vagy éppen az egyik nagy kedvencem a Robinson Crusoe c. könyv Daniel Defoe-tól. Ugyanakkor, szeretek verseket, vagy éppen tudományos okiratokat olvasni, és rengeteg más műfajban is szeretek könyveket forgatni(apropó, mi az Ön kedvenc könyve.).
Szintúgy szeretek utazgatni és bővíteni tudásomat a világ sokféleségéről. Az egyik eddigi legszebb élményem az volt, hogy láthattam a Sarki Fényeket.
Azt nem mondanám, hogy a nyelvek tanulása olyannyira a hobbim lenne (habár, a Magyar és az Angol nyelven kívül a Spanyolt jelenleg tanulom), de a külföldi szavak helyes kiejtését mindenképpen élvezetes kihívásnak találom.